Kánaán
Negyven évig vitte népét, a pusztában vitte népét
Öreg Mózes, fáradatlan.
Vándorolt, hogy megtalálja, megtalálja valahára,
Mit neki az Úr ígért.
Jól kutatta, megkereste, megtört lelke, megtört teste,
Kánaánba nem mehet.
Mózes, indulj! Itt az óra! Új hazád lesz virradóra!
Kánaánt nem láthatod!
Elsiratnak, eltemetnek, Kánaánba ők mehetnek:
Tisztaszívű gyermekek.
Terhedet, ha már letetted, íme új vezér születhet:
Délceg, ifjú Józsué.
Kánaánba ő vezérel, intve büszke jobb kezével,
Hisz csak hinni kéne tán: Itt, előttünk Kánaán!
2002.04.24.
Valamikor együtt
A rossz napokon csak tesped az este.
Őszi nyiroktól cuppog a teste.
Rég tövigégett gyertyát morzsol,
Bambul a ködbe vagy átkot mormol.
Dúlt álmokból bűvöl fátylat,
Pókhálóból sírkamrát rak.
Végre ma jó nap van, mert látlak.
Vár
Villan a villám nyílik a börtön
Nyugszik a sziklán talpa a földön
Vár
Vészteli ködben békés csöndben
Éji sötétben dolgos-tétlen
Vár
Mára a vér sem tombol benne
Úgy tetszik hogy kőből lenne
Vár
2003. május 14.
Üresség
Már öt napja felhő sincs az egeken.
Bódult illatot hord szét a szerelem.
Perzsel a Nap, míg az égen viháncol.
Istenem, de boldog vagyok
2003. június 14.
Jövet-menet
szavad tagad karod ragad halott leszel hagyod magad
falad falod fejed fejed feled feled tolat veled
szemed nyitod tehet vehet magod szived szabad lehet
2003. június 19.
Szív
Tudja a jót és látja a szépet
Hallja a szót míg éli az élet
Szív
Anyja a kék ég apja a könyvek
Adja a békét kapja a könnyet
Szív
Újra meg újra bármi az ára
Nap mint nap csak vár a csodára
Szív
2003. július 27.
Ér
Fölbuzog egyszer ömlik a földön
Ráterül úgy mint ékes ködmön
Ér
Terjed a pusztán vájja a medret
Hűs csobogással várja a vedret
Ér
Friss üde élet már merni kéne
Gyöngye a mélyben gyémánt-e szén-e
Ér
2003. augusztus 12.
Esztergom
Szössz
Ha nem vagy már végre végletes,
ha legyőzted, ami utadban állt,
ha átlépted, mert láttad a halált,
látod majd, hogy minden tök életes.
2003. augusztus 24.
Mantra
Álmomból riadok hallva hangod
futok az ajtóhoz
reményem átragad a kutyára
már várakozik ő is
hergeljük egymást
várva-állva
hosszú percekig
hallucinálva
kábán visszaténfereg
helyére két kan és fülel
minden neszt észrevesznek
felkapják fejüket a kinti
októberi köhögésre
csak nem múlik a csend
egyre nyúlik az óra
bent csodára vár
a furcsa pár
ünnepi áhitatban
édes a várakozás
a hit átitatja
megszenteli a percet
illan a félelem ólma
írt igér a józan elme álma
vele vagy újra
ám ma már hozzám jössz haza.
2003. október 6.
Hálaadás
Csapzottan, de mégis egészségben látlak.
Hála legyen érte őrzőangyalkádnak.
Fagyos szelek téptek. Didereg a lelked.
Jöjj közelebb, gyermek, meg kell melegedned.
Végy egy forró fürdőt. Felejtsd az út poklát.
Én megszárogatlak. Lágy kelmét adok rád.
Homlokod simítsd el. Csinosítsd ki magad.
Glóriát von köréd aranyból szőtt hajad.
Itt minden a régi. Csak rád várt a házunk.
Meséld el, hol jártál, míg megvacsorázunk.
Szemeim csókolnak, míg hallgatlak téged.
Virrad már. Vedd át mind jogos örökséged.
Ó, bár látásodnak üdvére se vágynám!
Egyetlen szerelmem. Tékozló leánykám.
2003. október 20.
Évforduló
Ma öt éve azt hittem, hogy rabom vagy. Azóta a csalódásom nagyon nagy.
2004. május 4.
Mélabú
Ősz. Ülök.
2004. november 11.